Brüsszelbe mentünk egy béketárgyalásra, tele volt a gép, de Milosevics mellett nem ült senki. Fölálltam, hogy megmozgassam a lábamat, megbillent a gép, gyorsan le kellett ülnöm, Milosevics mellé huppantam. Hallgattunk. Ismertük egymást az egyetemről. Hogy ne legyen kínos, megkérdezte, mit tudok E.-ről, egykori közös egyetemista társunkról. Nem tudtam sokat. De félórát kellett így beszélgetni. A … Bővebben: Beköszön a történelem
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba